Az RKP KB-nak az oktatás "fejlesztéséről és tökéletesítéséről" tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: "Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak." Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása "segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez"). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy "az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget..." Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot - mielőtt konkrét jogszabályba öntenék - vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról - ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának - már igencsak esedékes - összehívása is elmarad.
1974. április 4. - 5.
Összehívják Bukarestbe, a KB székházába a magyar és némer "nemzetiségi dolgozók" országos plénumait (országos gyűléseit). (A plenáris összehívását a büróban először októberre, majd decemberre tervezték, de a pártvezetés minden alkalommal elhalasztatta az eseményt.) A magyar és német küldöttek szinte a teljes politikai vezetés színe előtt szólalhatnak fel: több-kevesebb ideig jelen van Nicolae Ceauşescun kívül többek közt Emil Bodnăraş, Manea Mănescu, Fazekas János, Paul Niculescu-Mizil, Gheorghe Pană, Miron Constantinescu, Gere Mihály KB-tagok és Fazekas Lajos Hargita megyei elsőtitkár is. Az első nap külön-külön folyik a tanácskozás, majd a második nap együttes ülést tartanak. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa ülésén negyvenhárman kérnek szót, de csak huszonketten szólalhatnak föl, többek közt Takács Lajos, Sütő András, Szász János, Gáll Ernő, Gálfalvi Zsolt, Toró Tibor, Domokos Géza. A felszólalók általában a köztársasági elnöki funkció méltatása és bizonyos eredmények megemlítése után konkrét hiányosságokra, torzulásokra hívják fel a figyelmet. Hivatkoznak Ceauşescu 1971. évi állásfoglalásaira s arra, hogy egyes területeken az ő útmutatásait nem hajtják végre. Gálfalvi Zsolt például vitába szállt azzal a felfogással, hogy nemzetiségi kérdés már nincs, csupán néhány értelmiségi "élesztgeti". Sütő András többek között kéri a nemzetiségi tanácsok helyi szerveinek létrehozását, és a megyei szervek megerősítését. A tanácskozás legjelentősebb felszólalása Takács Lajosé, aki hosszasan, adatokkal alátámasztva sorolja az oktatás terén meglévő sérelmeket. Azt is felemlegeti, hogy az államigazgatási apparátus esetében a végrehajtó szervek (ügyészség, bíróság, rendőrség stb.) között a magyar kisebbség aránya szinte elenyésző, a magyar feliratok pedig eltűntek. Takács azt sem hallgatja el, hogy az alantas hatóságok sok helyen tiltják a helységnevek anyanyelven történő használatát. A második nap felszólaló Nicolae Ceauşescu többek közt kijelenti, hogy a nemzetiségi tanácsoknak nem a kisebbségi lakosság sajtátos problémáin kellene lovagolniuk, hanem "az általános országépítő feladatokkal" kellene törődniük. Ezután kifejti, hogy az anyanyelven való oktatás nem annyira fontos, hiszen mindenkinek egy nyelvet kell majd beszélnie, a "szocializmus nyelvét" - tehát az államnyelv elsajátítására kell a hangsúlyt helyezni. (Martin Ferenc nagykövet rejtjeltáviratában arról értesíti a külügyminisztériumot, hogy a küldöttek szerint a tanácskozás "teljes kudarccal végződött".) Két nappal később, az RKP KB ülésén megbírálják Miron Constantinescut, hogy "túl liberálisan vezette" a plenárist, ezért felmentik a nemzetiségi tanácsok felügyeletére kapott megbizítása alól. Utóda Ilie Verdeţi lesz, aki kevésbé ismeri a kisebbségi kérdést mint elődje, (aki magyarul is tudott).
1974. november 24. - 28.
Bukarestben tartják az RKP XI. kongresszusát. A Központi Bizottságból kimarad Király Károly, a KB póttagja marad Domokos Géza és Sütő András.
1976. május 20.
Összehívják a magyar és német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" kibővített plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának plénumán elnöklő Cornel Burtică KB-titkár beszédében szokatlanul élesen rohan ki a "Horthy-fasizmus irredentizmusa" ellen. A felszólalók mindegyike az elvárt "szöveget" mondja fel (Péterfi István elnök számadatokkal igyekszik bizonyítani a magyar kisebbség "teljes jogegyenlőségét"), csupán Albert Sándor, a Brassói Lapok főszerkesztője beszél nyíltan megyéje nemzetiségi oktatási problémáiról, amire Burtică úgy válaszol, hogy "erőfeszítéseket kell tenni a nemzetiségi oktatás további javítása terén". Biczó György nagykövet úgy véli, hogy az egész tanácskozást csak azért kellett összehívni, hogy választ adjanak az amerikai magyar emigráns megmozdulásokra. (Ennek a törekvésnek a keretébe illeszthető bele az is, hogy Domokos Géza, a Kriterion Kiadó igazgatója a tanácskozás után interjút adhatott a New York Heraldnak.)
1960. március 18. - 19.
Bukarestben tartják az Ifjúmunkás Szövetség III. kongresszusát. A KB titkárságába ismét beválasztják Koppándi Sándort, a KB Bürójának pedig megint tagja lesz Domokos Géza és Koppándi Sándor.
1965. július 19. - 24.
Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.
1968. március 21. - 23.
A Hivatalos Közlönyben megjelenik a minisztertanács határozata a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság felállításáról. A bizottság magyar tagjai: Bene József, Csíky András, Hajdú Győző, Horváth Imre, Kovács György színész, Létay Lajos, Sütő András, Székely Zoltán. A végrehajtó bizottság (büró) tagja Domokos Géza. A bizottság alárendeltségébe tartoznak a fővárosi és a vidéki nagyobb nyomdák.
1968. május 18.
A budapesti Élet és Irodalomban ismertetik a Magyar Írók Szövetsége Kritikai Szakosztályában megrendezett kerekasztal-vitát a szomszédos országokban élő magyarság irodalmáról. A határozatban többek közt leszögezik: "vitathatatlan tény, hogy magyar nyelvű irodalmak alakultak ki a szomszédos országokban, s ezek szerves részei a magyar irodalomnak." Kijelentetik, hogy "a felelősség ezekért az irodalmakért közös: a szomszédainké, és a miénk." Az egységes Kárpát-medencei magyar irodalom tézisét Romániában hevesen visszautasítják, ám nem csupán a pártvezetés - mely a belügyekbe történő beavatkozásként értékeli a budapesti nyilatkozatot -, hanem a magyar írók egy része is. Domokos Géza, Huszár Sándor és Szász János - részben meggyőződésből, részben fölsőbb utasításra - írásaikban határozottan kritizálják az Írószövetség álláspontját, mondván, hogy a romániai magyar írók csak a saját pártvezetésük, országuk iránt érzik felelősnek magukat. A bukaresti nagykövetség megtudja, hogy a Román Írószövetség magyar nemzetiségű tagjai levélben kívántak válaszolni a Magyar Írószövetségnek a "közös felelősség" ügyében, kifejtve, hogy ez a román belügyekbe történt beavatkozás. A levelet végül még sem küldik el, valószínűleg azért, mert a pártvezetés leállította az akciót.
1969. július 8.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsát országos plénumát. A plenárison a küldöttek nem a kisebbségi problémákkal foglalkoznak, ez a téma még csak szóba sem kerül. Ehelyett megvitatják "az RKP KB X. pártkongresszusi Téziseit és Iránytervezetét az 1971-75-ös ötéves tervről és az 1976-80-as időszak nemzetgazdaságfejlesztési irányvonaláról." A felszólalók (többek közt Demeter János, Franyó Zoltán, Balogh Edgár, Domokos Géza, Sütő András, Bányai László, Dukász Anna, Bodor Pál) beszédeikben "kifejezést adtak a romániai magyar nemzetiségű munkások, szövetkezeti parasztok, és értelmiségiek őszinte gondolatainak és érzelmeinek, hangsúlyozva teljes egyetértésüket a párt bel- és külpolitikájával...".
1969. augusztus 6. - 12.
Bukarestben tartják az RKP X. kongresszusát. Ezen használja először Nicolae Ceauşescu a "társadalom homogenizálása" szintagmát, amikor a ,,kizsákmányoló osztályok" felszámolását követően a szocialista társadalomban végbemenő homogenizációs folyamatról beszél. (A későbbi események elemzése azt mutatja, hogy valójában a társadalmi homogenizáció mögött etnikai/nyelvi homogenizációt kell érteni.) Létay Lajos, a kolozsvári Utunk, és Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztői a Központi Bizottság póttagjából teljes jogú tagok lesznek, Sütő András és Domokos Géza pedig póttagok.
1969. december 9.
Megjelenik a 2215. sz. minisztertanácsi határozat a könyvkiadói tevékenység általános átalakításáról. Ennek keretében létrehozzák a nemzeti kisebbségek önálló könyvkiadóját, a Kriteriont, élére kinevezve Domokos Gézát, a két főszerkesztő Bodor Pál és Hedi Hauser, a magyar lektorátust Szász Béla vezeti. (Az intézmény létrehozásának terve egyébként már évek óta "érlelődik", legutóbb az 1968 júniusi értelmiségi találkozón vetették fel a kérdést. Eredetilek jóval kisebb létszámmal és kolozsvári fiók nélkül akarták létrehozni, de emiatt az írószövetség nemzetiségi bizottsága tiltakozott.) A hetvenes években kilenc nyelven jelentet meg a nemzeti kisebbségek számára könyveket. A Kriterion mellett (melynek Kolozsváron is van fiókja) a kolozsvári Dacia, (később a temesvári Făclia is), valamint a bukaresti Albatros-, a Ion Creangă-, az Eminescu-, a Meridiane-, a Tudományos-, a Pedógiai-, és a Politikai Könyvkiadó is ad ki magyar nyelvű könyveket, de a hetvenes években ezeknek egyre csökken a részarányuk.
1978. január 20.
Szóbeli jegyzékben közlik a román féllel, hogy dr. Szepes Istvánt kívánja a magyar külügyminisztérium kinevezni a kolozsvári főkonzulátus élére. Február 28-án a bukaresti külügyminisztérium közli, hogy az előzetes hozzájárulást megadják, ám a működési engedély (exequateur) megadása egyre késik. Az új nagykövet, Rajnai Sándor ezért november 2-án C. Oancea külügyminiszter-helyettesnél tett látogatásakor felveti a kérdést, de érdemi választ nem kap, a román illetékesek különböző mondvacsinált indokokkal húzzák-halasztják az engedély megadását. Végül - hosszas huza-vona után - 1979. július 12-én adják át a külügyminisztériumban Rajnai Sándor nagykövetnek a kolozsvári főkonzul működési engedélyét.
1978. január 20.
Király Károly újabb levelet ír Ilie Verdeţi miniszterelnöknek. Ebben többek között részletes statisztikai adatokkal illusztrálja, hogy mennyit romlott az utóbbi években a magyar nyelvű oktatás helyzete. (A magyar nagykövetség értesülése szerint a nemzetiségi statisztikai adatok összgyűjtésében Bodor Pál, Domokos, Géza, Fazekas János, Gere Mihály és Takács Lajos segítették.) Levelében fölveti, hogy teljesen megszűnt a magyar nyelv használata a közhivatalokban, a nyilvános fórumokon (beleértve a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa üléseit is); súlyos hibának tartja a "Romániai Kisebbségi Jogok Chartájának" hiányát, bírálja az "egységes szocialista nemzet" fogalmát. Végezetül konkrét javaslatokat fogalmaz meg a kisebbségi helyzet javítása érdekében: ismerjék el a román mellett a magyart és a németet is hivatalos nyelvként és Erdélyben mindhárom nyelv tanulása legyen kötelező; dolgozzanak ki új nemzetiségi statútumot; a kisebbségek-lakta körzetekből külön közigazgatási egységeket szervezzenek. Király ezt a levelét is - akárcsak az előzőeket kijutatja Nyugatra, ahol ezek nagy feltűnést keltenek. Ezt jelzi az is, hogy a washingtoni magyar nagykövet március 13-i rejtjeltáviratában értesíti a külügyminisztériumot, hogy Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is érdeklődött a magyar kisebbség helyzete felől, különösen a "Király-akcióról". Információi szerint Király ügyével, illetve a beadványaival a Fehér Ház és a State Departament is foglalkozik.
1979. július 19.
Összehívják Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa országos plenárisát, melyen részt vesz Miu Dobrescu, a Szocialista Nevelés és Művelődés Tanácsa elnöke és Virgil Cazacu KB-titkár is, akit korábban a nemzetiségi tanácsok felügyeletével bíztak meg. (Közvetlenül a plenáris előtt egy kis időre összeül a büró is.) A tanácskozás mindvégigi román nyelven folyik, csupán Gere Mihály - akit most választanak meg az elhunyt Péterfi István utódaként a tanács elnökévé - olvassa fel magyarul is az üdvözlő beszédét. (A pártvezetés eredeti jelöltje a még Gerénél is szervilisebb Kovács József, a Babes-Bolyai egyetem prorektora volt.) Az ülés napirendjén a Megéneklünk Románia országos kulturális fesztivál és a kongresszusi irányelvek szerepelnek. Az előzőleg egyeztetett hozzászólókon kívül Domokos Géza, Bodor Pál és Gálfalvi Zsolt szólalnak fel. Utóbbi azt kifogásolja, hogy az MNDT gyakorlatilag nem működik, a magyar nyelvű oktatás szűkítését célzó intézkedések láttak napvilágot és korlátozták a nemzetiségi nyelvű könyvek kiadását. (Miu Dobrescu ezt hevesen cáfolja - vagyis a valóban tervezett szűkítést ezennel visszavonja.)
1981. július 1. - 4.
Bukarestben országos író-konferenciát tartanak. Az írószövetség elnöke továbbra is Dumitru Radu Popescu marad. A 95 tagú Tanácsban a nemzeti kisebbségek a korábbi 16 hely helyett csak 14-et kapnak (ebből 10 magyar, többek közt Bodor Pál és Szász János), az alelnökök egyike Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója, míg titkárrá Gálfalvi Zsolt helyett Létay Lajost választják.
1982. november 5. - 6.
A Szocialista Művelődés és Nevelés Tanácsa Végrehajtó Irodája ülésén a nemzetiségi könyvkiadás helyzetét vitatják meg. Mivel a beterjesztett jelentés durva hamisításokat tartalmaz, azokat Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója kénytelen cáfolni - a magyar nyelven megjelent könyvek példányszáma az össz-könyvkiadás példányszámához viszonyítva jóval alatta van a magyar kisebbség országos arányszámának.
1982. november 25.
Rajnai Sándor nagykövet rejtjeltáviratban értesíti a budapesti külügyminisztériumot Szőcs Géza őrizetbevételéről. Információi szerint Domokos Géza, a Kriterion Kiadó vezetője fölkereste Dumitru Radu Popescut, a Román Írószövetség elnökét, arra kérve, hogy "tegyen sürgős lépéseket" az írószövetségi tag Szőcs hollétének és helyzetének tisztázására. (A lengyel nagykövetség egyébként úgy tudja, hogy az Ellenpontokat Párizsban szerkesztik Virgil Tănase román emigráns író irányításával. Az információ téves.)
1983. március 30.
Megjelenik az államtanács 98. sz. törvényerejű rendelete, mely szerint belügyminiszteri engedély kell az írógépek birtoklásához, az engedély meghosszabbításához évente friss írásmintát kell bemutatni.
1983. március 30. - 31.
Összehívják Bukarestben a magyar és a német "nemzetiségi dolgozók tanácsai" országos plénumait. (Ezen első ízben részt vesz Nagy Ferdinánd volt Kovászna megyei első titkár, miniszter.) Az első napon külön-külön ülésezik a két tanács. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa plenárisán felszólalók mindnyájan az RKP konferenciájának határozatát, Ceauşescu útmutatásait méltatják, "a nemzeti [értsd: nemzetiségi] kérdés megoldását" hangoztatják és visszautasítják a "külföldi reakciós" szándékokat. (Domokos Géza, a Kriterion nemzetiségi könyvkiadó igazgatója, a KB póttagja és Gálfalvi Zsolt, az SZNMT korábbi tanácsosa, publicista nem vállalja, hogy felszólaljon.) A második napi közös ülés végén Ceauşescu rövid beszédet tart, melyben többek közt megvédelmezi a vegyes házasságok gyakorlatát.
1983. június
A Babeş-Bolyai egyetem 22 magyar főszakos diákjából 8 kap a magyar szakjával magyar vidéken kihelyezést, 14-et a (német, francia vagy orosz) mellékszakjukkal tiszta román vidékre helyezik. Amikor Domokos Géza emiatt felhívja Fúró Gyulát, az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjét, az megtagadja a segítségnyújtást.
